Egy elsorvadt közösség maradványai – Vingárdi evangélikus templom
A szászok több, mint hat évszázados történetet mesél Gyulafehérvártól 25 km fekvő Vingárd. A falut egykoron 60%-ban szászok lakták, azonban a rendszerváltás után többségük kivándorolt Németországba, mára csupán 12-en maradt.
Az orgonák nyomában sorozatunk ebbe a kis száz faluba vándorol, ahol a történelmi emlékművé nyilvánított evangélikus templom orgonája kerül bemutatásra.
Vingárdról az első feljegyzések a középkor utolsó időszakából maradtak fent, először Fehér-, majd Alsó-Fehér vármegyéhez, majd 1301 a springi dékanátushoz tartozott. Nevét a német Weingarten, azaz szőlőhegyről kapta.
A XV. században a jelentősebb erdélyi családok közé emelkedett Vingárti Geréb család birtokolta a falut.
A falutól északra dombtetőn elhelyezkedő templom, első ránézésre a szilárdságot sugározza, már több, mint 600 éve áll rendületlenül. A templom homlokzaton fennmaradt írásból megtudhatjuk, hogy a templomot Vingárti Geréb János építette 1461 körül.
“Hoc opus fecit fieri Magnificus Johannes Geréb de Vingart Anno D. MCCCCLXI./ 1461”
A templom XV. századi gótikus stílusú, torony nélküli, egyhajós épület.
A templom teljes hossza kb. 28 méter, ebbe beletartozik a hajó és a kórus, amit egy csúcsíves diadalív választ el. Kívül 15 támpillér biztosítsa a masszavitást, a falak, az ablakkeretek, a nyugati- és déli portál magyarigeni kőből készült. A hajó déli falában található Kendeffyné Vargyasi Borbála 1887-es síremléke.
A XVIII. Században több barokk kiegészítőt is kapott a templom, 1715-ben az oltárt, 1750-ben az orgonát, illetve a templom hajóboltozatát barokk dongaboltozatra cserélték, illetve címereket faragtak a záróköveire: országcímer, Geréb család koronás oroszlánt ábrázoló címere, Hunyadiak gyűrűs hollója, Szapolyai és Szilágyi család címerei.
Az orgonát Johannes Hahn erdélyi szász orgonaépítő készítette 1750-ben.
Precíz és időtálló hangszereket kiváló minőségű, a kor divatja szerint csak helyi anyagokból készítette.
Eredetileg rövid oktávos hangszert valamikor kibővítették teljes oktávosra, ügyelve arra, hogy az eredeti szerkezetet minimálisan módosítsa.
Az orgona diszpozíciója Coppel 8, Principal 4, Flöte 4, Octave 2, Quinte 1 1/3, Sedecima 1, Mixtur 2-3fach. Az összes síp eredeti az orgonában , kivéve a később hozzáadott sípok, amik kékre festett horgany lemezből készültek.
A megszólaláshoz elegendő levegőmennyiséget két, kézzel mozgatható ékfúvó adja.
A játékmechanikája egyszerű nyomópálcikás, ami érzékeny es direkt játékot biztosít.
Az orgonaházat később átfestették és került rá az 1791-es felirat is.
Johannes Hahn több hangszere fennmaradt az évszázadok alatt, ismertebb a kolozsvári Szent Mihály templomban vagy a marosvécsi Református templomban.
Utoljára 1954-ben került felújításra a templom ami napjainkra már teljesen elhanyagolódott, a templom és az orgona is mielőbbi felújításra szorul.
